Hogyan befolyásolja a hidraulikus helyzetérzékelő telepítése a hidraulikus henger tömítését és általános löketét?

A Hidraulikus helyzetérzékelő A dugattyúrúd belsejében vagy a hengerben gyakran maga a rúd jelentős átalakítását igényli, különös tekintettel az érzékelő fizikai szerkezetének befogadására. Ez magában foglalhatja egy dedikált furat létrehozását a dugattyúrúdban és a háztartási alkatrészekhez, például egy magnetosztrikciós érzékelő rúd vagy LVDT (lineáris változó differenciális transzformátor) szonda. Ennek eredményeként hatással van a rúd mechanikai szilárdságára és rugalmasságára. A szerkezeti integritás csökkentésének ellensúlyozása érdekében a nagyobb szilárdság-súly arányú anyagokat lehet kiválasztani, vagy a rúd kialakítását meghatározott szakaszokban lehet megerősíteni. Az érzékelők belső rögzítéséhez a hidraulikus folyadék útjának gondos megfontolása szükséges, hogy ne zavarja az érzékelő funkcionalitását, például a turbulencia létrehozását vagy az áramlás zavarának pontatlan leolvasásait. Ez az integráció nagy pontosságú gyártási toleranciákat is igényel az érzékelő és a dugattyú mozgása közötti eltérés elkerülése érdekében, ami a helyzetérzékelés pontatlanságához vagy más kritikus alkatrészek, például pecsétek vagy csapágyak mechanikai törzséhez vezethet. Ennek az integrációnak hosszú távú következményei vannak, mivel még az enyhe eltérések is az érzékelőnek indokolatlan stressznek járhatnak, befolyásolva annak hosszú élettartamát és megbízhatóságát.

A hidraulikus helyzetérzékelő telepítésekor, különösen a külső szerelt érzékelők vagy a külső kábelek útválasztása esetén, az érzékelőtesthez szükséges fizikai tér jelentősen megváltoztathatja a hidraulikus henger általános kialakítását. Számos érzékelőnek, például potenciométereknek vagy magnetosztiktív típusoknak, dedikált érzékelőházat igényel, amely növeli a henger teljes hosszát. Ez nemcsak a fizikai dimenziókat érinti, hanem a henger tényleges löketének csökkenését is eredményezi, hacsak a henger hossza megnövekszik. A kialakításnak a kábel kilépési pontjainak további helyét is el kell számolnia, amelyeket megfelelően le kell zárni, hogy megakadályozzák a szennyeződést vagy a károsodást a működés közben. Az érzékelő házát és az elektromos csatlakozásokat úgy kell elhelyezni, hogy elkerülje a hidraulikus folyadék áramlásával, mechanikus tömítésekkel vagy más belső alkatrészekkel való interferenciát. Bizonyos esetekben a gyártók moduláris megoldásokat kínálhatnak az érzékelő integrációjára, hogy lehetővé tegyék az érzékelő elhelyezkedésének rugalmasságát, de ehhez a környező geometria alapos megfontolása szükséges, ami fokozhatja a henger összeszerelésében és karbantartásában.

A hidraulikus helyzetérzékelő telepítésének egyik legnagyobb kihívást jelentő aspektusa a henger végsapkának módosítása. A végsapka gyakran az érzékelő rögzítőhelyeként szolgál, és az érzékelő elfogadásához történő megmunkálása jelentős változásokhoz vezethet a henger szerkezeti integritásában. Az érzékelő típusától függően a fúrást fúrni kell, hogy akár fizikai rudat, akár az érzékelőtestet befogadhassa. Ez bevezeti a pontos toleranciák szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy az érzékelő biztonságosan felszereljen és igazodjon a henger mozgásához. Ez a terület további potenciális szivárgássává válik, amely nagy teljesítményű tömítéseket igényel az érzékelő penetrációs pontjain a hidraulikus integritás fenntartása érdekében. Ezeknek a területeknek a hatékony lezárása elengedhetetlen a folyadékszivárgás megelőzéséhez, ami szennyeződést, csökkentett rendszer teljesítményét vagy érzékelőhibát okozhat. Egyes tervek beépíthetik a menetes érzékelőcsatlakozásokat is, és további tömítőfelületek létrehozását igényelhetik a külső szivárgás elkerülése érdekében, ami egy újabb bonyolultságot növel mind a tervezési, mind a gyártási folyamatokhoz.

Ha hidraulikus helyzetérzékelőt adunk a hidraulikus hengerhez, új tömítési kihívások merülnek fel a további behatolások, például az érzékelő vezetékeinek vagy a folyadék átjáróinak bevezetése miatt. A tömítési stratégiát adaptálni kell ezeknek a változásoknak a befogadására anélkül, hogy veszélyeztetné a hidraulikus rendszer teljesítményét. Az érzékelő interfészekhez választott tömítőanyagoknak képesnek kell lenniük arra, hogy ne csak a hidraulikus nyomást, hanem a hidraulikus folyadék kémiai összetételét is ellenállják, amely magában foglalhatja az adalékanyagokat, mosószereket vagy korróziógátlókat. Az olyan anyagokat, mint a nitrilgumi (NBR), a fluorokarbon (Viton) és a PTFE, általában kémiai ellenállásuk és hőmérsékleti stabilitásuk alapján választják ki. Különösen figyelembe kell venni az érzékelő összetevői körüli dinamikus tömítéseket, különösen, ha az érzékelő felülete mozog, vagy magas ciklusú műveleteknek van kitéve.